Új kapcsolatok a diákmunka által

Ha a legtöbb munkavállalót megkérdeznénk egy felmérés apropójából, hogy melyik a kedvenc munkanapja a héten, nagy valószínűséggel a péntek vezetné a listát. Elsőként szeretném megosztani saját tapasztalatomat, melyet 2019-ben szereztem egy nyári diákmunka alkalmával. Azóta is széles mosollyal emlékszem vissza azokra a hónapokra, melyeket talán sok velem egykorú a tengerparton töltött, vagy éppen azokra a péntek estékre, amikor láttam, hogy mindenki az aznapi, másnap reggelig tartó szórakozásra készül. Akkor még irigykedve nézegethettük a kiposztolt tartalmakat, arról álmodoztunk, hogy mi is ott lehessünk, ám 2020/2021-ben eljött annak az ideje, hogy igenis értékeljük; van egy biztos hely, ahova bejárhatunk dolgozni. 

 

Ha új munkahelyre kerül valaki, nem csak az új feladatokkal, környezettel kell megbírkóznia, hanem új emberekkel is, ami nem feltétlen tartozik a legegyszerűbb feladatok közé. Az első hetemen én is zárkózottabb voltam, ilyenkor próbálja mindenki „feltérképezni”, hogy ki lesz vajon az a potenciális sorstárs, akivel megtalálják a közös hangot. A második hét eljöttével minden megváltozott; szó szerint örömmel vártam a buszt. Mintha egészen addig a pillanatig csukott szemmel léteztem volna, aztán hirtelen kinyílt a világ. Csoportot csináltunk Facebook-on, találkozót tervezgettünk, támogattuk egymást. Mindenkinek jólesik, ha van valakivel napközben beszélgetni, vagy a szünetet együtt eltölteni. Szerencsésnek érzem magam, hogy az egyik legjobb barátomat, akivel a mai napig tartjuk a kapcsolatot és találkozunk, egy diákmunka által ismerhettem meg.

 

A baráti kapcsolatokon kívül természetesen kialakulhat még egy másfajta, mondhatni eggyel magasabb szintű kötődés, párkapcsolat is. Szerintem ezt az „altémát” rettentő hosszan lehetne taglalni, ám mindenképpen fontos szem előtt tartani, hogy az ilyesfajta dolgokat célszerűbb nem bevinni a munkahelyi környezetbe, hiszen ez csak két emberre tartozik. 

 

Azt hiszem, nem én vagyok az egyedüli, aki a diákmunka keresésénél nem feltétlenül a szakmai előbbre jutásra koncentrál, egy-két munkakör kivételével (építész, marketinges, informatikus, programozó, stb.) sajnos nincs lehetőség a gyakornoki pozíciók betöltésére. Ez a tény ugyanakkor nem kell, hogy bárkit is elszomorítson, sosem lehet tudni, hogy akár azzal, hogy valahol valakivel kedves az ember, milyen előnyökkel fog járni a későbbi élete során. Természetesen itt nem feltétlenül arra kell gondolni, hogy egy majdani állásinterjú során előnyhöz jutunk ezáltal. Nekem például nagyon jól esett, hogy egy szintén Meló-Diákos munka során felajánlották az ott dolgozók közül páran, hogy megadják a családjukban élő ügyvéd elérhetőségét, aki segíthet a bennem felmerülő kérdések tisztázásában; hiszen a beszélgetések során hamar kiderült, én is jogi pályára készülök.

 

A fentiekben megemlített kapcsolatok során megfigyelhető, hogy munkavállaló és munkavállaló között alakultak ki. Na de ki ne gondolna a szinte filmszerű, kávézóban dolgozó alkalmazott és a betérő vendég kapcsolatára? Magától érthetődően egy gyári műszak során kisebb az esély ennek kialakulására, de sokan meglepődnének, hogy egy árufeltöltői munka során hány különböző személyiséggel találhatja magát szembe az ember. Az üzlet fekvésétől is sok minden függ; egy frekventáltabb, belvárosi környezetben sokkal több az idegennyelven beszélő, gyakori vásárló. Mesebelinek tűnhet, de valóban könnyen gazdagodhatunk egy más kultúrkörből érkező ismerőssel is. Nem szabad szó nélkül elmenni az idősebbek mellett sem, talán az egyik olyan korcsoport, akik a legnagyobb szeretetet tudják adni; hihetetlen lelkesedéssel tudnak beszélni egy egyszerű lekvárról is, ezzel színesítve nekünk, diákoknak a munkaidejét. De azt is érdemes megemlíteni, hogy milyen klassz érzés volt, amikor rám köszönt egy általános iskolás tanárom, vagy egy régi osztálytárs.

 

Azt hiszem, az elolvasott cikk után senkiben sem vet fel kérdést, hogy valóban érdemes-e nyitottnak és kedvesnek lenni mindenkihez. Sosem szabad elfelejteni, hogy az élettel való elégedettségünk mértékére mindig is jelentős hatást fognak gyakorolni emberi kapcsolataink, értékeljük, ha egy jó munkaközösség tagjai lehetünk. 

 

A cikket Mesterházy Boglárka írta.