Mit tanultam HR gyakornokként?

Nálunk az egyetemen a kötelező szakmai gyakorlatot kicsit másképp kellett teljesíteni. Amikor alapszakra jártam, a HR szak még 6 féléves volt, így nekünk a szakmai gyakorlatot nem a 7. félévben, hanem 3 féléven keresztül (3*90 órában), egyetem mellett kellett teljesítenünk. A kihívást az jelentette, hogy a legtöbb helyen – még a fizetetlen pozícióknál is – heti 20, de inkább 25 óra volt a minimum elvárás, ami nagyjából csak akkor kivitelezhető, ha nem jársz előadásra és elég közel van a gyakorlati helyed az egyetemhez. 6 hónapig dolgoztam egy kisebb iskolaszövetkezetnél HR projektvezetőként, ez idő alatt pedig rengeteget tanultam…

 

1. Időmenedzsment

A legfontosabb, amit megtanultam, hogy hogyan tudom összehangolni az egyetemi kötelezettségeimet és a munkahelyi feladataimat. Amikor nem volt órám, szinte mindig a munkahelyemen voltam, így egyetem vagy munka után, illetve hétvégén tudtam csak tanulni. Ehhez azonban meg kellett tanulnom priorizálni a feladataimat és leszokni arról, hogy a határidő előtt néhány nappal kezdek csak el foglalkozni például a beadandóm megírásával. Jó előre fel kellett tudnom mérni, hogy mire, mikor és mennyi időt tudok szánni úgy, hogy mindkét helyen teljesíteni tudjak (és a szociális életem se váljon nemlétező dologgá.) Nagyjából bármilyen munkakör esetén rá lettem volna kényszerítve arra, hogy megtanuljam beosztani az időmet, mégis azt gondolom, hogy ez nagyon hasznos volt a munkám során is, mert sokszor kerültek hozzánk váratlan, sürgős projektek, vagy lemondások, amelyeket másnapra meg kellett oldanunk.

 

2. Kommunikáció, meggyőzés

Minden munkakörben vannak különösen nehéz feladatok, az én esetemben ez egy speciális projekt volt, ahol 40 órára kellett 10 diákot toboroznom, aki hajlandó teljesítménybérben dolgozni egy nagyon monoton, adatrögzítős munkakörben vidéken. Mindezt 1 hónapig. Ugye, hogy nem olyan egyszerű? A projekt kapcsán valószínűleg 100 körüli potenciális jelöltet hívtam föl, akiket meg kellett győznöm arról, hogy az alapbér és teljesítménybér tulajdonképpen nem ördögtől való, és hogy ha egy hónapig marad, akkor nagyon jól fog vele járni. Meg kellett értenem a problémájukat – például, hogy katalógusos óráik is vannak – és tudnom kellett olyan megoldást találni, ami a megrendelő és a diákok számára is megfelelő.

 

3. Szervezőképesség, hatékonyság

Az egyik projektem arról szólt, hogy egy belvárosi hotelbe kellett reggeliztető diákokat toboroznom. Volt külön előkészítő – leszedő és felszolgáló pozíció, utóbbi esetében például elvárás volt, hogy kommunikatív legyen a diák, előbbi meg hát nem volt túl izgalmas, tehát mindenki inkább felszolgálni szeretett volna. Ahhoz, hogy teljesíteni tudjam a naponta változó létszámigényt, ki kellett találnom, hogy hogyan tudom a leghatékonyabban megszervezni a projektet. Tudnom kellett, kik a fix és kik az inkább beugrós emberek, illetve, hogy kik azok, akik rugalmasabban tudnak műszakokat bevállalni. Ez alapján ki kellett alakítanom egy sorrendet, ahogyan érdemes őket felhívnom, illetve kellett egy beugrós lista is, hogy az üresen

 

maradt helyeket feltölthessem. A vizsgaidőszak és a korai munkakezdés szintén nehezítette a dolgomat, volt, hogy nem sikerült teljesítenem a projektet. Mindenesetre azt megtanultam, hogy a jó kapcsolatok és az előrelátó gondolkodás aranyat (vagy legalábbis stresszmentes munkát) érnek.

 

4. Cél és teljesítményorientáció, stratégiai gondolkodás

Habár a fizetésem nem függött a projektek eredményétől, amikor nem sikerült egy projektet 100%-osan teljesíteni, akkor volt, hogy a megrendelések is visszaestek. Ez azzal is járt, hogy kevesebb munka volt, így közvetetten kihatott a fizetésemre is. Amit viszont megtanultam ebből, hogy bármilyen vállalkozás csak akkor marad életképes, ha kijelölt célok alapján, átgondolt, tudatos stratégiák mentén halad és igyekszik hatékonyan működni. Szintén megtanultam, hogy a nehézségek ellenére is tudnunk kell új megoldásokat találni, és mindent megtenni a cél elérése érdekében.
 

5. Social média toborzás

Amikor új projektet kaptunk, vagy s.o.s.-ben kellett néhány új diákot toboroznunk és a meglévő állományból nem tudtuk betölteni a pozíciókat, akkor a Facebookon kellett új diákokat elérnünk. Ez 2016-ban nem volt még annyira nehéz, mint most. Sokkal nagyobb volt a posztok elérése, de már akkor is tudni kellett hozzá posztot készíteni, illetve meg kellett találni azokat a tematikus csoportokat is, ahol el tudunk érni új jelölteket. Személy szerint nem kellett túl gyakran posztolnom, viszont akkor kezdtem el érdeklődni a social médiában rejlő lehetőségek iránt, ma meg már részben ez a munkám.

 

Pályáznál gyakornoki pozícióra? Nézz körül aktuális diákmunkáink között!

Meló-Diák