Bármi lehetsz, ami csak akarsz. Ezt a mondatot számtalanszor hallod szülőktől, tanároktól, motivációs posztokból. Csakhogy a túl sok lehetőség lebénít. Ami első hallásra felszabadítónak tűnik, az sokunkban inkább szorongást kelt. Mi van, ha rosszul választasz? Mi van, ha elmulasztasz valamit?
Amikor minden nyitva áll, mégsem tudsz elindulni
A pszichológiában van erre egy kifejezés: döntési túlterhelés. Minél több opció áll előtted, annál nehezebb bármelyiket is választani. Az agyad egyszerűen belefárad a mérlegelésbe – és sokszor inkább nem dönt, mert az tűnik könnyebbnek.
Ez nem lustaság, és nem is határozatlanság. Kutatások szerint az agy egy bizonyos számú opció felett már nem képes hatékonyan feldolgozni a választási lehetőségeket – ilyenkor bekapcsol az „inkább nem döntök“ önvédelmi üzemmód. A halogatás paradox módon biztonságosnak érződik, mert amíg nem döntesz, addig „nem hibázhatsz”.
Közben mindenki más „már tudja" – legalábbis úgy tűnik
A helyzetet tovább nehezíti, amit nap mint nap látsz a közösségi médiában. Mindenki más karriert épít, vállalkozik, inspirációs posztokat tesz közzé. Azt az érzést kelti, hogy lemaradtál, hogy neked is tudnod kellene már, mit akarsz.
De amit látsz, az egy szerkesztett végeredmény – nem a mögötte lévő évek bizonytalansága és próbálkozásai. Senki nem posztol arról, hogy hetekig feküdt az ágyban döntésképtelenül. A FOMO, amit érzel, nem az élményekre vonatkozik ilyenkor, hanem az életutakra: mi van, ha mások jobb döntéseket hoznak, mint te?
Pedig egy döntés nem lezárja az életed – csak elindít egy irányba, amit bármikor korrigálhatsz.
A bizonytalanság nem hiba, hanem természetes állapot
Az önismeret nem egyik napról a másikra alakul ki – apró tapasztalatokon keresztül fejlődik. A húszas éveid pedig pont erről szólnak: a kísérletezésről, nem pedig végleges döntésekről.
Mit tehetsz, ha most épp megbénít a bizonytalanság?
Nem kell hatalmas, életet meghatározó döntéseket hoznod. Elég néhány kis lépés, néhány konkrét dolog, ami segíthet:
-
Adj magadnak határidőt, ne végső választ. Próbálj ki valamit 2–3 hónapra. Ha nem jön be, nem vesztettél semmit – viszont tapasztalatot szereztél.
-
Szűkítsd le az opciókat. Ha minden érdekel, válassz ki hármat, ami a leginkább vonz, és csak azokkal foglalkozz.
-
Beszélgess olyanokkal, akik már csinálják. Egy kávé valakivel, aki az adott területen dolgozik, többet ér, mint órákig véleményeket keresni az interneten.
-
Ne a „tökéletes“ döntést keresd, hanem az „elég jó” lépést. A legtöbb döntés visszafordítható – sokkal kevesebb a tét, mint gondolnád.
Miért segít a diákmunka, még ha „nem is az igazi"?
Ha nem tudod, mit akarsz csinálni, a legrosszabb, amit tehetsz, hogy nem teszel semmit, és csak várakozol. A diákmunka pont azért hasznos, mert nem kér tőled elköteleződést – viszont valós tapasztalatot ad.
Kipróbálhatod magad vendéglátásban, irodai környezetben, rendezvényeken, kiskereskedelemben – és közben rájössz, milyen tempó, milyen közeg áll hozzád közel. Lehet, hogy kiderül: imádod az emberekkel való munkát. Vagy épp az ellenkezője. Viszont mindkettő értékes információ.
A munkahelyen azt is megtanulod, hogyan működsz felelősséggel, határidőkkel, csapatban. Ez az önismeret később – bármilyen irányba indulsz is – a hasznodra válik.
Ha szívesen kipróbálnál különböző területeket anélkül, hogy egyből el kellene kötelezned magad, a Meló-Diák ajánlatai között sokféle lehetőséget találsz – rugalmas munka, valós tapasztalat, nulla nyomás.
