Ki ne hallotta volna kiskorában a szüleitől, amikor fintorogva utasított el egy ételt, hogy „honnan tudod, hogy nem ízlik, ha meg sem kóstolod?”. „Na ugye, hogy igazam volt”; és szinte majdnem mindenki magára ismer!
Ezt a már-már sablonosnak hangzó bölcsességet sokszor elengedjük a fülünk mellett, olyan sokszor hallottuk. Mint ahogyan nagyjából mindennek, ennek is megvan a valóságalapja, az oka, amiért generációról-generációra száll. Szerintem nem vagyok egyedül olyan meghallgatott történetekkel, mint; „kétszer váltottam szakot egyetemen” vagy „most váltottam harmadszorra munkahelyet két éven belül”.
Természetesen mindennek megvannak az előnyei és a hátrányai is, különbséget kell tenni aközött, hogy valaki mindig csak a könnyebb utat keresi, és ha egy kis nehézséggel találkozik rögtön „elmenekül”, vagy realizálta, hogy lehetséges; más pozícióban érezné jól magát. Időt adni önmagunknak egyértelműen rendkívül fontos, eleinte megszeppenten érezzük magunkat új környezetben, leggyakoribb esetben senkit sem ismerünk még. Mindenkivel úgy bánunk, mintha tojáshéjba lennének csomagolva, a magázódás (pláne a fiatalon a munkaerőpiacra „betérő” diákok esetében) és az olyan formális kifejezések, mint a; „elkérhetném kérlek…?” sem maradhatnak el. A felsorolt tényezők miatt érezhetjük kezdetben feszélyezetten magunkat, azt gondolva, hogy nem tudjuk valódi arcunkat mutatni, de már 1-2 nap elteltével minden megváltozik, az ember kezdi lassacskán az összes kolléga nevét megjegyezni, otthonosabban érezni magát. A munkaadó hozzáállása, viszonya az alkalmazottakhoz sem feltétlen hasonló, nem beszélve a munkakörülményekről.
Nagy eséllyel szembe találjuk magunkat olyan hirdetéssekkel is, ahol idegen nyelven kell eleget tenni kötelességünknek. Igen, mindenki jól olvasta, akár diákként is tartozhatunk az olyan szerencsések közé, akik kapcsolattartóként/asszisztensként egy külföldi cégnél állásajánlatot kapnak. Nem kell mindenképpen arra gondolni, hogy anyanyelvi környezetbe dobnak minket a mély vízbe, hiszen az itthon is telephellyel rendelkező cégeknél szinte mindenki beszél magyarul, de fel kell készülni egy-egy nehezen leküzdhető telefonbeszélgetésre.
A kollégák körében sem ritka, hogy egy rendkívül vegyesen összetett csapatról van szó, de ez az állapot leginkább internetes projektek lefolyása idejére marad így, leginkább az informatikával, kereskedelemmel foglalkozó szakmáknál gyakori.
Ha nem akarunk egyszerre ennyire elrugaszkodni a földtől, gondolhatunk a kasszázásra/árufeltöltésre is. Van, akinek egyik-másik bizonyos okok miatt jobban testhez állóbb. Nem lehet elmenni amellett a faktor mellett sem szó nélkül, hogy nem mindegy; melyik üzletben kap egy diák helyet. Valószínűbb, hogy egy lány sokkal jobban érzi magát egy drogériában vagy akár hostessként, mint egy autóalkatrészeket csomagoló cégnél, bár erre is akadnak kivételek. Ellenkező esetben, fiúknál nagy favorit a futárkodás, addig is vezethetnek. Nagyobb felelősség is természetesen, vigyázni kell az autóra, nem is beszélve arról a gyorsaságról, amit elvárnak mind a megrendelők, mind a vezetők a központban.
A járvány sokunkat ráébresztett arra, hogy a sokszor áhított távmunka nem is való feltétlen mindenkinek. Magyarországon például a Magenta-nál találkozhatunk ilyen lehetőséggel. Persze, egy online szemesztert és egy aláírt munkaszerződést nem lehet egy lapon említeni, hiszen a szorgalmi időszak alatt mi magunk dönthetjük el, hogy mennyi energiát fektetünk a tanulásba, míg egy munkaviszony esetében kötelességünk adott helyen és időben rendelkezésre állni. Mindenképpen érdemes kipróbálni, talán az egyetemi élettel leginkább összeegyeztethető állástípus.
Nem egyszer találtam magam szemben olyan „ajánlattal”, ami a Balaton környékén kínál munkalehetőséget vendéglátással kapcsolatos (pultos, felszolgáló, recepciós) munkakörökben, szállással együtt. Aki szeretne új barátokat és emellett számtalan élményt, tapasztalatot gyűjteni, lehet, hogy megtalálta a leginkább hozzáillő lehetőséget.
Sosem szabad elfelejteni, a lehetőségek tárháza végtelen, csak keresni kell őket.
A cikket Mesterházy Bogi írta
